Vesztegeted felséges eröd holt nyelvre Barátom!
Nemzeti nyelvünket megveti éles eszed.
Vagy tám hátráltat valami, s nincs semmi reményed,
Aki deák nyelven verseid írogatod?
Képzelj oly katonát, ki Mársnak rettenetessen
Menykövező helyiről futna reménytelenűl.
Mely alacson szivhez illik futásba keresni
Megmaradott éltünk romladozó javait.
O hát messze kerüld még most e gyáva halandók
Rosszul vélekedő s elhagyatott sziveket.
S hogy netalán ezt mondja Hazád: Te haszontalan ember,
Én nem ezért téged szültelek, hogy te henyélj.
Hozzad elöl már félre vetett szándékodat ismét
S irj magyarul, ha magyar lenni szivedből akarsz.
Ezt javasolja Hazád, nyelvünk, javasolja Barátod,
Aki Vörösmarty névre születve akadt.