A koszorú gyengéd szövedék sokféle virágból,
Szép is mint a lány, mely szövi, hervatag is.
Mink mikor ezt szabad elméből s gyors gondolatokból
Fűzzük, nem keresünk általa büszke nevet:
Vajha csak a rövid év tavaszát fentartani tudja,
S dísz legyen ifjúnak s szép hajadonnak ölén;
Hogy mikoron dereit künn már hullatja is a tél,
A mulató kedv itt még ne találja telét.