Szinte megnyugodtak
Aggodalmaim,
S kezde már derűlni
Elborúlt szemem,
Csendesedtek hév szivemben
A bús érzetek,
S lelkemen elszúnyadoztak
Vad kétségeim.
Ekkor látom őtet
A szép megvetőt,
Tiszta kellemében
Vígan, nyájasan,
S nyomban elhágy nyúgodalmam,
Kedvem, örömem,
S százszorozva visszatérnek
Régi gondjaim.
Ó ki napjaimnak
Intézted sorát,
Ments meg e bajoktól.
Vagy vedd éltemet.
Ah ragadj el messze, messze
Túl a tengeren,
Vagy temess el kínjaimmal
Itt e szirt alá.