Udvardim! - nevemet ha talán nem vonta homályba
Kedves lelked előtt a haladékony üdő,
Hogyha utánnam ered még egy pillantati vágyás
Benned, tán örömest olvasod e sorokat.
Melyeket, hogy csendünk bús titka örömre derűljön,
Végtére már kitanúlt utban elődbe teszek.
Tégedet, ah sokszor téged nyöge vissza keservem,
Melyet együtt békés szívvel alázni tudánk.
Gyász, unalom lengett rajtam s emlékemet ezzel
Rád függesztve gyötré vágyakodásom heve.