Tisztúl ködéből gyakran hanyatlani
Készűlt Hazánknak bús ége, elvonúl
A kormos éj vak sátorával
S hátra siet vadon udvarába.
Már nagy Királyink hajdani százakon
Kezdék Hazánkat fényre deríteni,
De, jaj! pirúló hajnalára
Visszaborúlt az irígy setétség.
A vad pogányok, a haza pártosi,
Szomszéd vidékek népei álnokúl
Ősinkre csapván vég veszéllyel
Rettegeték szomorú határit.
De mindenek közt Hősei szűntelen
Villongva védék, nyúgtalanúl ugyan,
De ám erősen mennydörögve
Álla, s merőn örök oszlopánál.
Most béke nyúgszik térein, a gonosz
Hadak kitűntek, öszve sereglenek
Magyar dalokkal Pindus ormán
A kiderűlt napokat köszöntő
Músák! - Imígy jut minden az ég alatt
A fő dicsőség polcira, emberi
Rendeltetésünk: sok veszélyből
Szállni utobb nyugovó határra.