Szív vagyok, elkeserűlt ifjúnak szíve, üres ház,
Melyben kedv nélkűl száll meg az égi lakos;
Itt az öröm szomorúvá lesz, kéj és gyönyör elhal,
A boldog szerelem megriad, és tova kél.
Néma halál, te szelíd vendég! jer s zárd el az ajtót,
S írd rá: búk, örömek, vissza! bemenni tilos.