Kisleány-seregben
Serdült hajadon
Jár szelíd örömmel
A zöld pázsiton.
Tűzve szög hajába
Van virágos ág;
Maga messze földön
A legszebb virág.
Még alig hagyá el
Bábjátékait,
Még alig felejté
Gyermekálmait.
Mint kicsin baráti,
Ártatlanka még,
De szemében új tűz
Bájvilága ég.
Lába, mint a szellő
Könnyüden lebeg,
Ah de keble néha
Lassan fölpiheg.
Vajh, ki bírja e szív
Első vágyait,
Tiszta gerjedelmét,
Sóhajtásait?
Vajh! kinek virít e
Mennyből szállt tavasz?
Szent egek! beh boldog,
Boldog ember az!