Szép az Asszony, szebb mint máskor,
Ha hamisság van vele.
Láttam ilyet, s majd megvesztem,
Szívem úgy elgyúlt bele.
Akkor apró gerjedelmek
Tűzesitik arcait,
S titkos édes vágyodások
Töltik el két szemeit.
Mintha semmit nem kivánna,
Nem szeretne, úgy teszen,
Ég pedig szép arca, s szíve,
Nyelve van csak csendesen.
Ámde hogy hevét titkolja,
Annyival szebb és csalóbb,
Mint a nap ha eltakarja
Félig arcát, bájolóbb.
Ezt hogy láttam, följegyeztem,
Ezt állítom még ma is:
Szép lehet; de mindeneknél
Szebb az asszony, ha hamis.