Emléket kérek síromba leszállva, s ez emlék
Férjem s gyermekeim szívbeli gyásza legyen.
Hű nőért a férj, az anyáért gyermekek, a jó
Testvérért a család búnak eredve zokog.
Őt a halál keze érinté, s az előle futónak
Nem maradott más, mint e könyöretlen öböl.
Későn, vajha minél későbben lássalak ismét,
Kiktől válnom a sír néma parancsa idéz,
És ne legyen rövid életemért bánattok emésztő;
Emlékezni reám hű szeretetnek, elég.
Játszám s meghaltam; játékim folytatom égben:
Nem lehet isten előtt játszva örűlni tilos.
Kettévált a család; én mentem ölelni a holtat:
Nem lehetett egyedűl hagynom az édes anyát:
A sírnak szentsége föd itt bú és bajok ellen:
Éltél volna soká, nem volna biztos e sors.