Skip to content
1800–1855

REMETE SÍRJA

Mihály Vörösmarty

Egy jámbor remetét lelsz e kis üregbe letéve, Kit szent gondjai közt csendesen ére halál. Mely élelmit adá, itt hajladoz a fa fejénél, Lábainál csörög a kút ere, melyet ivott:

Halk suhogásaikat még hallja-e valljon alant is? Hallja; de álmadozik s álma örökre szelíd.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
REMETE SÍRJA · Mihály Vörösmarty · Poetry Cove