Nagy Mahomet s Hunyadynk harcolt vad Servia síkján
Omlott a bús vár, s vérözön álla tövén.
Már zászlót készűlt tornyára szegezni török kéz,
Hogy lobogását egy hős magyar észrevevé.
Kezde civódni, s mivel nem használt élete, halni
Ment, megölelte amazt, és leborúla vele.
Nem lobogott már a zászló, s Mohametre veszély dőlt.
De téged nagy név, nem nevez a mai kor.
Nándor is, a csatahely, hol híred szárnya megindult,
Elvesze már, s falain nem magyar ajka dörög.