Lengedező széltől suhogó zöld fának alatta A Puha gyep tetején Coridon nagy búba merülve Ily szomorú hangon bánatját közli ligettel, Erdőkkel s csevegő madarakkal s erdei fákkal:
Oh Könyörűletlen szívvel elnézed e sorsom, Durva Elek! Vagy tán nem ügyelsz dallomra kegyetlen! Aki midőn Mopsust elhagyván búba merülnék, S messze kiterjedező bokrok közt szívem epesztvén
Jó szíved könyörült rajtam, én véltem azonnal, Hogy benned Mopsust, a jó Mopsust szemlélhetem ismét. Megcsalaték, s a fergetegek komor éjbe boritják Rám kiderűlt napnak szép fényeit, ily idegenség,
Legdrágább Elekem! hogy szállt szívedbe hanyatló, Együgyü állapotom s keskeny aklomba betérő Nyájam kis számát, s alacson kalibámat utálod, S a számos nyájat bíró gazdákra tekengetsz?
Fordulj már kegyesen hozzám oh angyali termet![?] Most amidőn a sürü homály terjedve befogja Földünket, amidőn csendes bokrokban a nyúlak, A Fákon madarak, s fészekben nyúgszanak együtt
És csak éji bagó huhog, és szép csergedezéssel A patakok folynak, súhognak lenge szelektől Messze terűlt tölgyfán zöldellő gyenge levélkék, Zengj velem, erdőség, zengjél nagy búba merülttel,
Tedd meg, oh Elekem, hogy új Mopsusra találjak Benned, s meg ne legyen szivem utálva előtted. Mert valamint fákról elhúlnak gyenge levélkék, Úgy én kedvemtől egyedűl megfosztva szomorgok,
Messze hagyám Mopsust, idegen térségre szaladván, És már elfordulsz tőlem s végső vesztemre siettetsz Irgalmatlan Elek! nem ügyelsz dallomra kegyetlen! Zengj velem erdőség, zengjél mély búba merülttel,
Jer, közelíts hozzám s együtt versengve daloljunk. Vagyha talán nem akarsz vélem dalolásra fakadni, Jer velem e sűrű fák közt járkálva beszéljünk, Vagy pedig e zörgő fának aljába ledöljünk
S a Komor éjnek fellegeit bánkodva csudáljuk. Vígasztalj immár szavaiddal, Mopse vigasztalj. Oh én emlegetém Mopsust, aki messze vetődött Társát szüntelenűl híven könyvezve kesergi!
Mopsust emlegetém, ki kegyes volt, és könyörűlő, Vélem-e, hogy Mopsust e kegyetlen Elekbe találom! Nincs már semmi remény, elhallgatok, íme közelget Éjji homálynak enyésztével a fényes hajnali csillag.
Majd még felkeresem Mopsust, s kebelemre szorítom A könyörűletlen Eleket másoknak ajánlom, Szünjetek, oh ligetek, s erdők, már zengeni vélem.
Cookies on Poetry Cove