Földbe rejtett és homályba
A hatalmas úr keze,
Csínos útra, s fémre hítt az
Ember, s új díszt szereze,
Hogy segítsek, majd ha tűzláng
Üt ki, s dúlva terjedez;
Vagy szomjában a melegtől
Lankadó test csüggedez.
Nézd, mint szórják a szabadság
Gyors szikráit habjaim,
Mint ragyognak fénysugártól
Éledő csillámaim!
Téged hirdet, ó nagy isten,
Általad lett mindenem;
Néked, ember, hálaképen
Csörgedezzen fris vizem.