Indúlsz? nyomodban lengenek a szelíd
Múzsák, kiket rég híven ölelgetél,
Indúlsz barátom? Itt nyom engem
A henye lét köre, míg te indúlsz.
Menj csak! körűled béke, öröm legyen,
S ha bús valóság terhe gyötör, remény.
Menj, s e homályos élet útján
A zavarok dühe közt merész légy,
S megtörhetetlen, mint zavaros habok
Közűl az égig fölmeredő sziklák,
Melyeknek alján zúg az árvíz,
Ormain ég tüze dúl ropogva.
Menj! Egykor én is elmegyek, és velem
Minden világnak gyermeki jőnek: ám
Nem a csapongó kétes úton,
Nem tünemény javak édenébe.
Csend, béke, s a szent nyúgalom angyala
Véd ott, szabad lesz lelkem az érzetek
Kínzó hevétől: vad haragra
Nem lesz erő, hatalom, kivánat.