Kisded bokrokkal födözött bérceknek az alján Szédelgett Dámon, nyáját hajtotta borongva. A kikelet teljes díszében lenge körűle S a szép hajnali fény kipirúlva tenyésze az égen.
Ő pedig egy rohanó csermely zuhogása mellett Könybe merűlt szemeit dörgölve sohajtoza, s szűnet Nélkűl látatlan Phillisnek nyögte szerelmét. A szomszéd viszhang búsongva felelgete. Phillis
Hangzott a hegyeken. Phillis neve zúga az erdőn. Végre gyötrelmét ily panaszokra szakadva beszélé: Hervadoz a vetemény, avarokra leszárad az ékes Kerti virág, levelek sárgúlva lehúlnak az ernyős
Gallyakról, a gallyt veszedelmes aszálya emészti. Fájinkat tőből a lassú férgek emésztik. Réteken és ligeten minden fű szára lecsügged S a kikelet feselő díszét tél dönti le, gyászos
Órák, melyekben nincs kelleme semminek. Engem Míg Phillis kedvelt, bájos pillantati csalták Lángra vadúlt szívem, minden nyugalomra varázslott. A Fellegbe ötlő bércek vadon ormai, zordon
Mély üregek, vadakat rejtő barlangok, előttem, Mind nem rettentők, nem voltak csúf helyek, hogyha Ő vala mellettem, maga a tél zsenge virány volt. Oh hányszor látám a mély üregekben üvöltő
Medvét kölykeivel, mikoron Te utánad eredtem Hányszor ama vén cser mellett lézzengeni vadkant, Mely mi időn dörgött, kisded sípommal egy édes Rémzet után Phillist zengettem, azomban
A hüvös árnyak alatt keresett szívedre találtam. Most oh a Tavasz is fonnyadtnak látszik előttem S annak kellemeit kiragadták tőlem egészen. S tán hallád panaszom, de ügyed nincs arra kegyetlen!
A kedvesb, de nem hívebb Tytirus él most Véled, örök gyásszal fogok erről szólani. - Fordúlj Hozzám már kegyesen, neked a szép rétek öléből Legvégső bizodalommal szedem e koszoróba
Felfűzött ibolyákat, öröm könny harmatoz égő Két szemeimből,
Cookies on Poetry Cove