Skip to content
1800–1855

KIS LEÁNY SÍRJÁRA

Mihály Vörösmarty

Mit jelent a rózsafelhő E zöld sírhalomnál? Kis leánynak lelke az, mely Az egekbe felszáll.

Mit jelent a forró harmat Gyászvirágok hamván? A szülői köny omolt le, Sírba vágyakozván:

Szállj fel harmat, és ne égesd Földben a halottat: Fényes, szűzi szelleméhez, Menny felé van útad.

Mint szeretél, oh drága szülőm, én mint szeretélek! S most ketté szakadott volna örökre szivünk? Nem vagyok-é most is lelked fájdalma? szemednek Gyöngyeiben nem hű képem-e, ami ragyog?

Szellememet nem hallod-e visszasohajtani hozzád? Napjaid álma csak én! álmaid élete én! Az vagyok, ah, az lőn lányodnak sorsa, hogy annyi Szeretetért bút és bánatot ád örökűl.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
KIS LEÁNY SÍRJÁRA · Mihály Vörösmarty · Poetry Cove