Mást sugár nagy termet hódít,
Mást a kisdedebb.
Kérded, Emma, énelőttem
Melyik ékesebb?
Amit tudsz, mit kérded, álnok?
Olyan, mint te vagy,
Oly sugár, oly teljes, oly ép,
Sem kicsiny, sem nagy.
Másnak barna haj homálya
Hószin vállakon,
Másnak göndör szőke tetszik
Hajnal arcokon.
Engem, Emma, szög haj éleszt,
Szög, mint a tied;
Hóvilága szűz kebelnek,
S arc, mint a tied.
Soknak mennye a bogár szem,
Soknak a kökény;
Sem bogárért, sem kökényért
Nem hevűlök én:
Emma, szép szemed hatalmát
Szó nem festheti;
Ily egy pár szem, e hű szívet
Ilyen égeti.
Csókra termett s kész mosolygó
Ajkat kedvel ez;
Annak gyors kell és vidám, mely
Inkább zengedez.
Oly mosolygás, mint Emmáé,
Mely országot ér,
Néma, vonzó, fejedelmi:
Olyra gyúl e vér.
Sok kegyes szív érzetének
Hódol örömest,
S mely nem enged, attól eltér,
Újnak hányva lest.
Én keménynek, törhetetlen
Szívnek hódolok,
Emma, mint te, oly negédes
Szívért hamvadok.
E negéded, szép leányka,
Tart-e még soká?
Mondd meg, kérlek, kényszerítlek
Ha nem tart soká;
De ha kebled víhatatlan,
Emma, meg ne mondd,
Ha csak engem zár ki, Emma,
Emma! meg ne mondd.