Lászlót köszöntök, nem László-napot,
Mert a nap elrepűl, s a gyors idő
A fergetegnél gyorsabb szárnyakon
Rabolja tőlünk kurta éveit.
De László Bácsi, akit tisztelünk,
És kin szeretve függnek vágyaink,
Maradjon élve hosszan s boldogúl,
S úgy hulljanak le róla évei,
Mint a megáldott fárol a virág,
Hol a lehulltat új s szebb váltja fel,
Míg végre a tökélynek napja jő,
S minden virágért élettel fizet.
Értetlen ajkkal ennyit mondhatunk,
De mély szivünkben írva több vagyon,
Mely, mint fejünk meghajtja most magát,
S László-napon vidámon ünnepet tart.