JÓSLAT

Ki mondja meg, mit ád az ég? Harag, káromlás volt elég; Gyülöltünk mint kuruc, tatár, Bánkodtunk mint a puszta vár;

Ügyünk azért Sikert nem ért. Pedig neked virulnod kell, o hon, Lelkünk kihalna hervadásodon.

Hát félre bú és gyűlölet! Vagy bár gyülöljünk szellemet, Azt, mely közöttünk lakozott, És eggyé lenni nem hagyott:

E gyülölet A szeretet. Mert még neked virulnod kell, o hon, Túl és innen sok késő századon.

A gyülöletnél jobb a tett, Kezdjünk egy újabb életet. Legyen minden magyar utód Különb ember, mint apja volt.

Ily áldozat Mindig szabad. Mert még neked virulnod kell, o hon, Vagy szégyen rögzik minden fiadon.

Mi tilt jobbakká válnotok? Ha eddig pazaroltatok, S idő, ész, pénz elszóratott Megvenni a gyalázatot:

Elég az ok Javulnotok. Mert még neked virúlnod kell, o hon, Bár bűneink felhőznek arcodon.

A verseny nyilt, a nemzet él, Ha egy jobb tagja sem henyél, Jut ember és kéz, munka, vér; Mi volna az, mit el nem ér?

S legyen dicsőbb, Ki tettre főbb. Mert még neked virulnod kell, o hon, Ragyogva hírben büszkén, szabadon.

Itt még e föld, mély sírjaiból Az elhúnyt ősök lelke szól. Munkát reá s szabad kezet: Dicső kert lesz a sír felett,

Zöldelni fog Bérc és homok. Mert még neked virulnod kell, o hon, Miért volnál az éggel oly rokon?

Mit a müvészet, tudomány Csodásat, üdvöst hagy nyomán, Adjuk meg e hazának azt A hervadatlan szép tavaszt.

Mult és jövő Igy egybe nő. Mert még neked virulnod kell, o hon, Fölül időn és minden sorsokon.

Vagy nincs erőnk? Az nem lehet: Ártunk egymásnak eleget. Lesz költő, szónok és vezér, És tudomány, mely eget ér;

De tisztelet A gúny helyett! Mert még neked virulnod kell, o hon, A szellemek kincsével gazdagon.

Fut, fárad a sok idegen. Miért? hogy tápja meglegyen, S mi tőlük várjuk a csodát Fölékesítni e hazát?

E jog nekünk Szent örökünk. És még neked virulnod kell, o hon, Vérünknek lángja ég oltárodon.

Kié e hon, ha nem miénk? Ha érte mindent megtevénk, Ha tiszta kézzel áldozánk, S lettünk, mi eddig nem valánk:

Nincs hatalom, Mely visszanyom. És még neked virulnod kell, o hon, Mert isten, ember virraszt pártodon.