Barátom, egy magyar hazádfia
Magyar köszöntést küld neked: fogadd
Oly tiszta szívvel, milyenből ered.
Nem írok a világnak dolgai
És a hazában támadt bú felől,
Oh mert hogy ezt leírjam, nem levél,
De Hunniának tére is csekély.
Sőt a nagy ég is szűk, bár messze hat;
Nem írok életemről, gondjaimról,
Ifjú napomnak csendes alkonyáról:
Hanem csak arról, hogy mint nemzeti
Dísznek serénykedő hű tisztelőjét
Tisztellek én is, Miklós, tégedet.
Maradj utadban, s tartsd ezt holtodig:
„Nagy az, ki a hazát naggyá teszi.”
Ki kényen él, ugyan boldog lehet;
De mint tünő árnyék, ha elsuhan,
Sírverse ez lesz: „volt, de nincs szegény!”
Fáradj, s ne irtózz, hogy csekély leszen
Müved hazánk nagy építményiben;
Morzsát vigyünk csak, s töltsünk hézagot,
Sok morzsa dombbá, domb heggyé leszen,
Naggyá, magassá, mint a Tátrabérc.