Hogy gránátosnak szűlt a természet, örülhetsz:
Járom alatt férjed sorvadoz, nem te, Vicám.
Hogy magyar íróvá tett a boldogtalan ötlet,
Sírj; mert ím rád jő szöszke Apollo, s megüt.
Éva szivem! nekitürköztél s ifjakra hadakszol.
Nincsen nadrágod, féltelek, Éva szivem.
Vén Amazon vagy már, harcod kezd válni futásra,
Egy menedéked van; küldd ide lányaidat.
Mily édes neked a boszuállás, Éva! de megvan:
Könyvet nyomtattál, és ez örökre elég!