Fogadd el, édes Emmim,
Virágaim szebbikét:
Szerelmem ülteté ezt,
Szerelmem ápolá.
Az ótta sok fagy ellen,
Forró nap ellen is;
Az adta színe fényét,
S az nyújtja most neked,
Neked! kit életemnél
Hüvebben kedvelek.
O nézzed, szép ölében
Egy gyenge könny remeg:
Az én könnyűm az, Emmi,
S utánad sírtam ezt!