A kétes csillag mily sorsot küld le hazánkra,
Nincs bölcs a földön jóslatot adni tudó;
De ha erős akarat fűz láncot honfi szivekből,
És soha nem fordúlt arccal az ügyre tekint,
Aggodalom nélkűl mehetünk a sorsnak elébe:
Élni fog a nemzet s állni szilárdan a hon.
Ép legyen és lelkes, testben, szellemben erős faj,
Mely tőled létét nyerte, az új ivadék,
Hogy látásoknál mondhassa örömmel a honfi:
Aki szülé őket, szép anya, jó anya volt.
Költő lenni ha vágysz, költs el búbánatot és bajt,
S tartsd meg örömdíjúl, amit az élet ajánl:
Én másoknak adám örömét rövid életidőmnek,
S rajta nevet szerzék és örök életü kínt.
Sok, rideg álomként az egekben kergeti üdvét;
Más a földi javak kéjözönébe merűl:
Téged boldoggá lelkednek erénye avasson,
S áldását szerelem hű keze adja reá.
Álmodjál örömet, s ha fölébredtél, ne csalódjál,
És ha: csalódásod szebb öröm anyja legyen.
Álmodd ifjúság szép álmait, és ha fölébredsz,
A sejtett szerető karjai fogjanak át.
Ismerj meg bút és örömet: rövid éj legyen a bú,
És az öröm hosszú, boldog, aranykori nap.