Éltünk hiúság talpain alkatott
Báj-tűneménnyel jádzani láttatik,
Ha minden éveknek, napoknak
Tűneteit szomorún tekéntjük.
Kik járni tudnak, szollani, már nagyobb
Termetre vágynak, s azt ha elérhetik,
Eljutnak a sok vélemények
Rendetlenűl habozó zajához.
Serdűl azomban hajladozó korok,
A titkos épség ékei nyílanak.
Ekkor alább megy már sikamló
Életüdőnk, hanyatlásra készűl.
Aggott korunknak napjai a komor
Éjnek setétit képzik előnkbe, a
Kétséges elmét csak fogyasztó
Fergetegek kebelünkbe gyűlnek.