Skip to content
1800–1855

(EGY FŐÚR SÍRKÖVÉRE)

Mihály Vörösmarty

Mit mond itt e sír, e nemes föld és e dicső ég? Némán így szólnak: íme a számüzetett. Számkivetette magát: nem akart honn szolga maradni: Honn ha maradhata még, a haza volna szabad.

A sírból ne nagyot, ha szerénységére lesz emlék; Egyszerü s önzetlen hazafi hamva van itt. Ám ha erénye becséhez akarjuk mérni a házat, Templomot építsünk jelleme képe körűl.

Gróf Battyányi vagyok, úr még síromban is: engem Nem verhet le vihar, meg nem avíthat idő. Én uraságomat a nép közt osztám meg egyenlőn: Amit adék, örök és trónom alapja marad.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
(EGY FŐÚR SÍRKÖVÉRE) · Mihály Vörösmarty · Poetry Cove