Skip to content
1800–1855

(CALIBÁN)

Mihály Vörösmarty

Szólni akarsz? hagyd el, csak káromkodni tanultál: A szent természet borzad, ha tégedet hall. Mégsem csillapodol? mit látsz közeledni, mi zendít? Fénylő csendes az éj, kelj tova: holdat ugatsz.

Koncot adok, gazdád, táplálód, és te morogsz rám? Rajta! morogni neked, de nekem ütni szabad.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
(CALIBÁN) · Mihály Vörösmarty · Poetry Cove