Szép Etelka, kit szivembe Nem mulólag vettelek be, Kit nem csalfa gondolattal, Nem, sebes lángindulattal
Vesztemig kedveltelek, Szép Etelka, halld utolszor, Amit sóhajt e csekély sor: Légy áldott! isten veled!
Nem szerelmet kérek, ó már Vége annak, más dolog vár, Búcsut venni rettegek. Annak, aki évek olta
Várt, remélt, s hogy ez megcsalta Kínos édes szenvedéssel, Hasztalan hű érezéssel Mégis érted, érted ég,
Búcsut venni szabad annak, Mindenek ha elmaradnak, Búcsut venni nem tilos. Inkább válnám életemtől,
Elszakadnék en szivemtől, Poklot érted megkerülném, Minden jómat eltemetném Inkább, mint elhagyjalak.
Mégis el kell mennem immár, Kedvedet nem lelhetem már, Haldokol reményem is. Isten hát veled szerelmem!
Légy te boldog énhelyettem, Boldogabb mint én valék. Szép szemednek szép sugárán Jó szivednek gyenge halmán
Bánatok ne üljenek. Mint kis parton szép virágszál Csínosan terűlt gyöpön áll, Hol fejét a harmat árja
Kis tövét futó hab járja; Szellő játszik fürteivel, Szép verőfény kebelével, Akkép folyjon életed.
A vidámság, boldog érzés Közt ne lepjen gyászos végzés, Bút ne szűljön örömed. Én ki látom a jövendőt,
Érzem a búban veszendőt, Elfogadom sorsomat, S majd ha élni már meguntam, Halni mégis nem kivántam
S élni, halni nem tudok, És nem érdemlett bajomban, Gyógyíthatlan bánatomban Elvadulva bujdosom,
Az lesz édes gondolatom, Ha szivemből kívánhatom, Hogy kit oly heven szerettem, Százszor boldog légy helyettem.
Boldogabb, mint én valék.
Cookies on Poetry Cove