E poharat míg vígan ürítjük együtt, ím elfoly az élet;
Hadd folyjon, sok ezer társnak utána megyünk.
A rövid életben mit használ lenni komornak?
Oh öröm el ne maradj s te ne légy velem, életölő gond!
Kérded: az ész mi lehet? nézzed munkáit: öröklők.
Kérkedik a hiuság botorúl, míg hallgat az érdem.
Nem harc s ellenség, fajulás dönt nemzetet és hont.
Áld és sujt a szerencse vakúl; de nem árt az erősnek.
Múltra, jövőre tekints s mely még tied, élj az idővel.
Messze ne nézz üdvöt, szivedbe van oltva, csak ápold.
A harag ártó tűz, megemészti a házat urastúl.
Férfi erény jó - és balsorsban az állhatatosság.
Tégy és tűrj: e kettő fog célodhoz emelni.
Ébren légy, magyar: őrt ki fog állni, ha nem te, hazádért?
Napba tekint s nap iránt intézi a sas fia röptét.
Nagy kincs a tudomány s nem fér rabló keze hozzá.
A bús emlékezet szárnyas nyíl, melyet az elmúlt
Boldog idők szaladó Pártusként visszalövelnek.