A balkéz embert szokták volt híni balognak,
Névre s egész ember súlynyira vagy te balog.
Felfúttad magadat s dudaszóval járod az útcát,
Jaj ha kezemre kerűlsz, gőg duda, jaj teneked.
Addig nyeggetlek, tudom azt, hogy a krími tatár is
Szánni fog ordítót, vagy kacagásra fakad,
Végre lókadtan fogsz mint hitvány bőrke heverni.
S hátlapodat Berei szántja be verseivel.
Nem keserű galacsot, porló tejcukrot ajánlok
S benne kicsiny gyógyszert, a beteg észre hatót.
Nyeld be s ha gőgödből harmincad napra kigyógyúlsz,
Mondd el apádnak, hogy díszlik az új tudomány.