Az öröm édes bor, keserű a fájdalom és bú,
Annak az ég, ennek barna hazája pokol.
Kettő közt aki él, a bolygó földön az ember
A sorsnak keziből issza keverve borát.
Kettő közt, aki él, embernek italt kever a sors,
S az legjobb, melyben nem fölös a keserű.