Zengj a bokorban, kis madár,
Zengj hangos éneket.
Vigan csörögj el kis patak,
S hajts rá hüvös szelet.
Én addig itt virágokat
Tüzök hajam közé,
Most nyílnak, íme keblöket
Fris harmat öntözé.
De ah e gyenge fajzatok
Oly gyorsan hervadók.
Atyám azt mondja, egykoron
Majd én is hervadok.
Akkor, leányka, bús leszen
Szegény szived szava;
De most ne búsúlj; mert te vagy
E völgynek asszonya.
Zengj hát tanyádon, kis madár,
Zengj hangos éneket.
Vigan csörögj el gyors patak,
S hajts rá hüvös szelet,
S míg hervadástok nem jön el,
Tavasz szülöttei,
Ti légyetek szög szín hajam
Fodrának díszei.