Skip to content
1800–1855

A TAVASZRÓL

Mihály Vörösmarty

Borzasztó télnek hidege már hátra nyomulván A Tavaszi kikelet jőve előre viszont. Már szabadon folynak gödrökben a Patakocskák És örömébe danol a levegői madár.

Hangzik az erdő is, melyben szökdösve danolgat Sok nemü erdei kar és tavi tarka madár. Az ligeten legelő nyáj is vigadozva szaladgál, Tölti hasát, hízik és mezejének örűl.

Végre a természet elvetvén téli ruháját Új bíborba borúl és kikeletre szorúl.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A TAVASZRÓL · Mihály Vörösmarty · Poetry Cove