Súgd meg nekem, kis fúvalom!
A lányka álmait;
Te láttad és kisérted el;
Hogy hantra dőle itt.
Midőn fölötte bújdosott
Esthajnal csillaga,
S elnyúgován sugárinál
Itt szúnyadott maga,
Midőn én búmban elhagyék
Virágot és tavaszt:
Mely álmot akkor álmodott
Jó szellő! súgd meg azt!
Oh abban fekszik párosan
Élet s kinos halál:
Élet, ha rólam álmodott,
Ha másról, kín s halál.
De élni kell, vagy halni már,
Közép itt nem nyugaszt:
Szellő! mely álmot álmodott,
Oh súgd nekem meg azt.