Megrendíthetlen nyugodalmad, o lant fia! Ember
S emberevő állat fut, ha te dalra fakadsz.
Tótágast áll a természet, ijedve lebúvik
A folyam árja, s kitér szikla, fa, hangod elől.
Csak magad, oh boldog, nem hallod e szörnyű nyikorgást
S ennyi veszély közepett meg sem akadva danolsz.