Skip to content
1800–1855

A MEGCSALT LEÁNY

Mihály Vörösmarty

Ne nézz reám! Bájolsz, de nem hiszek; Ne szólj hozzám! Ámítsz, nem értelek:

Pillantatodban csáb orgyilka reng, Minden szavadban egy tört eskü zeng. Felejteném Hogy egykor hűm valál,

Ha sejteném Hogy az lesz a halál; De élni még, ha rád nem gondolok, Több mint halál, több mint a kínpadok.

Emlékezet Világát égetem Képed felett, És rajta függ szemem.

S ha majd világ s szemem lehúnytanak, Képed s az élet sírba szállanak. Mit esdekelsz? Felejts, ha megcsalál.

Nem érdekelsz, Bár porba omlanál: Hizelgésed bántó, ha még bizol, S búd nem vigasztal, bármint bánkodol.

Menjünk tova; Szivünk kettészakadt, S egyiknek, ah! A fájó rész maradt:

Neked jutott öröm, kéj, szerelem, Ezeknek romja - hűségért - nekem.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A MEGCSALT LEÁNY · Mihály Vörösmarty · Poetry Cove