Skip to content
1800–1855

A KÉRŐ

Mihály Vörösmarty

Vica lelkem! hova sétálsz? Tudod-e, hogy rosz helyen jársz? Szerelem van itt elvetve, Reá búbánat ültetve;

Megbánod, ha leszakasztod, Megbánod, ha nem szakasztod: Mindenképen veszedelem, Másnak, magadnak gyötrelem.

Vica lelkem! tudod-e már Mit mondott a kakukmadár? Azt mondotta, hogy nem élek, Ha meg nem szánsz, drága lélek!

De ha szeretsz: mint a madár, Mely az áldott mezőben jár, Vígan lakom, vígan élek, Még a haláltól sem félek.

Hejh galambom, gyere hozzám, Tövistelen az én rózsám, Nemrég hordom kalapomon, Neked szedtem a hajnalon;

Ha megtetszik, vedd el azt is, Végy el hozzá magamat is: Ketten leszünk az örömre, Ketten a keserűjére.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A KÉRŐ · Mihály Vörösmarty · Poetry Cove