Skip to content
1800–1855

A JEGYES SÍRJA

Mihály Vörösmarty

Nem hervaszt engem szerelem, De bú és fájdalom; A sírba szállt le jegyesem: Elhúnytát siratom.

S nemcsak könyezni fog szemem Az elhúnyt kedvesért; Ah élni nem lehet nekem, Ha ő már véget ért.

S nem fogja senki sejteni, Miért hervadtam el, Nem fog virág fölzsengeni A halmon, mely benyel.

De búm a sírban élni fog Idők határaig Lelkemmel, bár elhamvadok A bú együtt lakik.

Ah egy volt, kit szerettem én, És szeretőm csak egy: Most ő a földben s rajta én Haldokló síri jegy.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A JEGYES SÍRJA · Mihály Vörösmarty · Poetry Cove