Skip to content
1800–1855

A GYÁSZKENDŐ

Mihály Vörösmarty

Elszáradt a rózsafa, Fátyolkendő függ rajta, Hej baj, hej baj! Nem leszek én víg soha.

A fát ki nem öntözte? Jászkendőt rá ki tüzte? Hej baj, hej baj! A jászkendő fekete.

Fát rózsám nem öntözte, Jászkendőjét rá tüzte; Hej baj, hej baj! A bú ide temette.

Mért nem vártál még reám, Szép szeretőm, rózsafám! Hej baj, hej baj! Mért nem vártál még reám?

Vártál volna: itt vagyok, Mint lőtt szarvas, bágyadok; Hej baj, hej baj! Most utánad elhalok.

Ne virágozz, rózsafa! Fátyolkendő, függj rajta, Hej baj, nagy baj! Nem kelek én föl soha.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A GYÁSZKENDŐ · Mihály Vörösmarty · Poetry Cove