Összemértem szép szemével,
Szöszke Lilla szép szemét;
Bájos arca kellemével
Phyllis arca kellemét;
A mosolygó Daphne ajkát
Ajka kedvességivel,
Termetes Ninon növését
Termetével, nőttivel.
Ámde mását nem találom
Déltől fogva éjszakig,
Nem találom, bár bolyongjak
Napkelettől nyúgatig.
Ő van egyedűl szivemben,
Képe kísér mindenütt,
S hasztalan nézek hasonlót:
Semmi szépség rá nem üt.
Úgy ragyognak tiszta arcán
Szép sugárú szemei,
Mint az ég derűletében
A setét éj csillagi.
Nézzek hát a csillagokra,
Melyek ott fenn bolyganak,
A magas szép csillagokra,
Hogy vidúlást adjanak?
Ah ezek is oly kevélyen
Néznek rám, mint szinte ő,
Oly hideg, csalóka fénnyel
Futnak el, mint szinte ő.
Egyedűl a hold borong még
Itt a fák alatt velem,
És rezeg halvány világa,
Melyben képemet lelem.
Egyedűl a fülmilének
Szívszorító bús dala
Zeng, midőn epedve járok
A ligetben tétova.