Ötszáz aranyt ásott le Zsugori, nagy nevű
Fösvény. Ezen pénzt a szomszéd hamar ellopá:
Amit amaz értvén, csendesen hozzá megyen,
De a lopásról messziről sem szól neki;
Hanem azt mondotta, hogy már ő ötszáz aranyt
Tett el: s még volna sokkal több rejteni való.
Hát adna neki tanácsot: jó volna-e oda,
Hol a többi vagyon, tenni: jó, igen bizony,
Mond a lopó. Megköszöné Zsugori, és haza-
Ment. Jól vigyázott. Egykor, imhol! a ravasz
Az elcsent pénzt helyére viszi, mivel nagyobb
Prédát reménylett. De Zsugori ravaszabb vala;
Az ötszáz aranyt felkaparta hirtelen,
És, melyre ő is méltatlan volt, eldugá.