Itt vagy élet, új tavasz
Oh soká mulass velünk!
Bár amaz rút tél helyett
Csak te volnál! E világ
Tégedet mint áldana!
A légy, mikoron a hangya mellette megyen el,
Így donoga, és kérdé a szorgalmatos állatot:
Hová mégy féreg? Hallod? Hogyne hallanám,
Dologra megyek, a hangya felele csendesen,
S kivált, ha majdan a rövid tavaszt meleg
Nyár váltja fel, mint mások, én is a jövő
Télre eledelt magamnak akarok gyűjteni.
Paraszt paraszt munkával vesztegeti magát,
Én, mond kevélyen a légy, úr s király vagyok
Szabadon megyek a nagy asztalokhoz, mellyeken
Friss étkek, édes s ritka csemegék állanak.
Mi vagy te, hozzám képest.
E goromba szó
A hangya epéjét megfakasztá (e kicsiny
Állatnak is van epéje), s szóla: Szemtelen!
Ha úr s király vagy, mért vernek az inasok; s ide
Oda mint bolondot hajt s csapdos még gyermek is.
Én békességben élek télen is, melly reád
Fagyot hoz, s döglesz. A légy erre nem tudott
Szólani. Hát mit mond a dologtalan címer?
A mástól szerzett birtokokkal kérkedő?