Egy rákfi jól felnőtt s elég erős vala;
A kis folyóban uszkált már fel és alá.
Az apja, jer, mond néki, szárazon mutasd
Járásodat; mert nemcsak a vízben vagyon
Nekünk helyünk. S előre mászdogált maga.
Ekkor szemébe tünt, hogy nem jár úgy fia,
Mint több egyéb állatoké; megharagutt reá,
S dorgálni kezdte, hogy visszára jár s mozog.
Én, mond a rákfi tisztelettel, tégedet,
Após, követlek, hát nem jó fiad vagyok?