A holló egy magas fa gallyán sajtot ett,
Midőn a rókától imígy dicsérteték:
Melly csuda fényességű vagy! Mint tündeklenek
Hátadra s oldalidra lesimult tollaid!
Bizony, ha szavad is illy ékes s illy kellemes,
Nincs e világon szebb madár, nem is lehet.
Üdvöz légy erdőn és mezőn gyönyörű madár!
Ekkor mutatni akarta szavát, s énekelni
Kezdett, s legottan sajtja földre pottyana,
Mellyet hamis dicsérője hamar felkapott,
S elvitt, nevetvén s csúfolván a bohót.