A sas hallotta, hogy a párduc jó illatú
Állat, tehát jó volna husa is, gondolá;
Kivánt belőle enni, de magát ellene
Erőtelennek látta, mert elveszteni
Akarta. Szerencséjére egy vén róka jött,
Kinek így szóla: Te, ha megsegítesz engemet,
Azaz, ha nekem jó, s nem nehéz módot mutatsz,
Amelly szerént a vad s kegyetlen párducot
Elejthetem, nyersz tőlem sok ludat, tikot,
Vad s házi récét, et cetera: Te, tanult, ravasz,
Szóval, nagy mester vagy; s azért benned bizom.
A róka, minekutána megvolt a kötés,
Így tégy, mond: amelly forráshoz jár oltani
Szomját, tégy oda nagy sajtár bort; azt igen
Szereti, s megissza, s tőle részeggé leszen:
Ledől lábairól, s mint holt dög földön hever;
Ez nem nehéz mód, s én könnyebbet nem tudok.