Utában a vadkannak egy szamár köszönt:
Bátyám, jó napot! E szóért megharagutt amaz,
Mégis haragját megtartóztatta, s csak imígy
Szólt: Bosszút állhatnék terajtad, szemtelen;
De lomha vérrel magamat el nem mocskolom.
Cookies on Poetry Cove
We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.