Édesen és könnyen foly versed. Lolli, ha vídám
Orcával nem mond hálát érette, szagoljon
Rózsa helyett tormát, kebelét piperézze retekkel.
Mégsem hagyhatom én azt helyben egészen, az okból,
Hogy szomorú, panaszos s búsong nagy része. Mit? ifjú
Szívedet a búnak, s nem örömnek szánod-e? Mátra
Árnyékát látod. Nézz a bizonyosra s valóra.
A sokaság kedvét ne keresd: példája se légyen
Utmutatód. Csapj félre, s erősb hangokkal, enyelgő
Lantodat elvetvén, Árpád maradékait ébreszd.
Ád Eger, és hajdan bátor védője azonnak,
Szép tárgyat; várán késő már sírni, de szánni
Még szabad, és a jó Hazafit biztatni reményre.
Int az üdő. Lajos! ezt akarám leveledre felelni.