Zeng a dicsőség temploma; vígadoz
A benne, boldog fénnyei közt, lakó
Szent halhatatlanság, s borostyánt
Osztogat a jeles érdemeknek.
Te is, szerencsés Vályi, örűlj ezen!
Ifjú korodnak gyenge virágait
Hazádnak oltárán valódi
Áldozatúl neki bémutattad.
Sok gond, s szünetlen fáradozás után
Már útnak indúlt Lexiconod: tanú,
Igaz tanú, hogy Nemzetednek
Haszna, s dicső neve szíveden van.
Ez mind jutalmunk, mind pedig ösztönünk.
Majdan felőlünk józan itéletet
Csak a Jövendők hoznak, akik
Nem hunyorítanak érdeminkre.
A kék irigység, bátor akármi szép
Dolgot cselekszünk, meg nem elégedik:
A fényt homálynak, s világot
Éjnek alajtya veszett agyában.
Mit tészen a nagy lélek? ama dicső
Időkre nézvén, illyen alávaló
Késértetet megvet, s kijegyzett
Tárgya felé nemesen törekszik.
Bizván magában, fel-felemelkedik
Az égiekhez mennyei szárnyain,
S túl a halandóság határin
Csendesen éli örök Világát.