Sok drága partékákkal megterhelt hajót,
Kezdett forgatni s hányni szélvész a Dunán:
Az evezők, és kik azonon voltak, kész halált
Látván, siralmas panaszokat öntöttek. S ihol,
Egyszerre szünt szél ereje s fergeteg dühe;
Nap is reájok kedvező szemet vetett.
Épen maradván, és új vért s új életet
Magokban érezvén, nagy gajdolás között
Kelem-földére szerencsésen szállottanak.
Itt a kormányos két leckét adott nekik:
“Nem kell hamar panaszra fakadni, atyafiak.”
Másodszor: “Tartósabb a mértékletes öröm.”