Két ember a Velencei tóba veté minap
Hálóját, amelly kihuzáskor nehéz vala:
S a jó halászok, minthogy benne sok halat
Gondoltak lenni, kezdének víg éneket.
Amint kihúzták a hálót, kevés halat,
De nagy darab fát benne láttak, amin
Elszomorodtanak. Egy harmadik jöve, ki nekik
Így szólt: nyugott elmével legyetek, Jámborok!
Az Örömmel atyafi a Szomorúság. Ekkoron
Amazok, tanyájokhoz ballagván csendesen,
Egy nádhalomra fektették hálójokat.