Jó kedve duzzant a szamárnak, és akart
Éneklése miatt érdemleni dicséretet.
Alig kezdette torkából ereszteni
Otromba bőgéssel szavát, a hallgató
Állatok iszonyodának, s kiáltozák neki!
Áhá, gyalázatos szamár hallgass! Ne sértsd
Füleinket ordításoddal.
Mégsem szünék;
Mert egy csóka, kinek megtetszett, felbiztatá;
S követni akará a szamárt, mint mesterét.
Lel a bohó mindenkoron nagyobb bohót.